KIBETŰZ tárgyas ige, (
tájszó) kibötűz
<Szöveget> nagy nehezen, betűről betűre haladva elolvas.
Kibetűzi a nehezen olvasható írást. Ezt a sort nem tudta kibetűzni. □ Pista úr nagy nehezen kibetűzte a művésznő sorait. (Krúdy Gyula) || a. <Írás- v. más jelet> megfejt. □ Tessék kibetűzni, mi van a nyílvessző egyik oldalára faragva. (Jókai Mór)
- kibetűzés; kibetűzhetetlen; kibetűzhető; kibetűzött.