KIAPASZT tárgyas ige
Kiapaszt vmit: eszközli, okozza, előidézi, hogy vmi kiapad(jon) (12).
A nagy hőség kiapasztja a patak vizét. A sok sírás kiapasztotta könnyeit. □ A káldori faj, nem fogna kiveszni Nyomtalanúl, mint a felhők árnyéka, miként a Pusztai kút, melynek kiapasztá nedveit a hő. (Vörösmarty Mihály) O forró nyári nap,
Könyűmnek árjait Apasztanád ki bár! (Petőfi Sándor)
- kiapasztás; kiapasztható; kiapasztó; kiapasztott.