KIAPADHATATLAN melléknév -ul, -abb, (
régies) kiapadhatlan
- 1. Olyan, aminek a vize v. amiből a víz soha nem apad ki. Kiapadhatatlan forrás, kút.
- 2. (átvitt értelemben) Soha ki nem fogyó, ki nem merülő. Kiapadhatatlan bőbeszédűség, jókedv. □ Az ifjú Géza fogytig megtartá kiapadhatatlan humorát. (Jókai Mór) A
méhészet
kiapadhatlan kincsek forrása lesz egykor a gazdászatban. (Tolnai Lajos)
- kiapadhatatlanság.