Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A kiáltoz(ik) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit kiáltoznak. Fájdalmas, harsány, kétségbeesett kiáltozás; segítségért való kiáltozás; jelszavak kiáltozása. Abbahagyta a kiáltozást. □ Kérdeztem , hogy mire való volt az a kiáltozás? Mondották, hogy szokás kiáltani, mikor a vezér idegen úrnak ád audientiát: Éljen Mahumet! (Mikes Kelemen) Nagy kiáltozás lett utolsó szavára. (Arany János)
2. Az ezzel járó hang(jelenség); annak a hangja, aki kiáltoz(ik). Kiáltozása betöltötte az egész házat. □ Arra ébredtem fel, hogy valami nagy kiáltozást hallok. (Jókai Mór)