Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
KIALSZIK ige, (népies, kissé régies) kialuszik
I. tárgyatlan (csak 3. személyben)
1. <Tűz, láng, ill. égő, világító eszköz, dolog> rendsz. hirtelen megszűnik égni, világítani; elalszik (6). Kialszik a cigarettája; kialszik a → fény a szemében; kialszik a parázs, a tűz. A gyertyák kialusznak. □ Az égő fáklyák kialusznak. (Arany János) Egész nap csak beszélt, s eközben a tűz kialudt. (Gelléri Andor Endre) || a. Kialszik vmi: a benne égő, világító anyag megszűnik égni, világítani. Kialszik a kályha, a kazán. A lámpák egyszerre kialudtak. □ Égő pipám kialudott, Alvó szívem meggyúladott. (Petőfi Sándor) A lámpa már rég kialudt az asztalon. (Kuncz Aladár) || b. Kialszik a vulkán, a tűzhányó: megszűnik működni a v., a t. || c. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Kialszik vminek tüze, lángja (lámpása, mécsese, fáklyája stb.): <érzelem, törekvés> megszűnik, elmúlik. Lelkében sohasem aludt ki a hazaszeretet lángja, a lelkesedés fáklyája. □ Hol az okosság mécse rögtön Kialszik, őt vezérli ösztön. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Szenvedély, érzelem> végképpen megszűnik, elmúlik. □ A férj szerencséjével a nő szerelme is kialudt. (Jókai Mór)
II. tárgyas
1. Kialussza magát: egyfolytában annyit alszik, amennyi felfrissüléséhez elegendő, ill. amennyit csak akar, addig, amíg álmossága teljesen megszűnik. Nincs alkalma kialudni magát. Jól kialudta magát. Szeretné egyszer kialudni magát. □ Ember! eredj haza, | aludd magad ki. (Katona József)
2. Kialszik vmit: fáradtságot, fájdalmat stb. az alvás alatti pihenéssel megszüntet. Kialussza fáradtságát, fejfájását, mámorát.