Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki kiált (12). Fájdalmában kiáltó gyermek. || a. (választékos) Kiáltva történő <megnyilatkozás>. Kiáltó szó, szózat. □ Kiáltó szavára tompán, messziről dübörög a válasz. (Karinthy Frigyes) || b. (választékos) Pusztába kiáltó szó: általános közöny közepett elhangzó komoly figyelmeztetés.
2. (átvitt értelemben, választékos) Feltűnő, kirívó volta miatt szembeötlő. Kiáltó igazságtalanság, tények. □ Igen jól összeállított kis munka, szükség volt rá, kiáltó szükség. (Arany János) Különös zagyvaléka volt a kiáltó ellentéteknek ez években a világváros. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka) Kiáltó szín: ízléstelenül élénk, rikító sz. □ Bámulá a tarka népcsoportozatot, mely az indus ízlés kiáltó színeit európai csábbal tudta egyesíteni. (Jókai Mór)