Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A kiált (13) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit kiáltanak. Jelszavak, szidalmak kiáltása. Kiáltásra sem maradt ereje. Kiáltással adott jelt.
2. Az így keletkező hang(jelenség); annak a hangja, aki, ami kiált. Bősz, eget verő, fájdalmas, hangos, harsány, panaszos, vidám kiáltás. Fölfigyelt a kiáltásra. Meghallotta a fuldokló kiáltását. □ Felkiáltok mindazonáltal, ha kiáltásommal elijeszthetném a dühös sárkányt, kiáltván: Ne bántsd a magyart! (Zrínyi Miklós) Örökre zeng itt a kiáltás: | Halandók, merjetek. (Tompa Mihály) || a. (ritka) Kiáltozás, lárma. □ A pályaudvar megtelt kiáltással, zajjal, izgalommal. (Kuncz Aladár)