Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIAKNÁZ
KIAKOLBÓLÍT
KIALAKÍT
KIALAKUL
KIALAKULÁS
KIALKUDOTT
KIALKUSZ
KIÁLL
KIÁLLÁS
KIÁLLHATATLAN
KIÁLLHATATLANKODIK
KIÁLLÍT
KIÁLLÍTÁS
KIÁLLÍTÓ
KIÁLLÓ
KIALSZIK
KIÁLT
KIÁLTÁS
KIÁLTÓ
KIÁLTOZ

KIÁLLHATATLAN melléknév -ul, -abb Általában olyan <személy, dolog>, akit, amelyet nem lehet kiállani (II. 1, 3–4).
  • 1. Ellenszenves volta miatt szinte elviselhetetlen, utálatos <személy>. Kiállhatatlan fráter. □ Kiállhatatlan vendégeim lesznek …, csúf emberek. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Kiállhatatlan affektálás, modor, viselkedés. □ Azért voltam olyan kiállhatatlan, mert … már a férjének álmodtam magamat. (Ambrus Zoltán) || b. Rendkívül kellemetlen <dolog>. Kiállhatatlan hang.
  • 2. (ritka, régies) A tőle okozott fájdalmak miatt elviselhetetlen, tűrhetetlen <dolog>. □ Kiállhatatlan sajtolásaikkal [= kizsákmányolásaikkal] a sírba döntenek. (Katona József) Kiállhatatlan … szédülésről panaszkodott. (Jókai Mór)
  • kiállhatatlanság.