KIÁLLÁS főnév -t, (-ok), -a
Általában a kiáll (I. 14, 67; II. 13) igével kifejezett cselekvés, magatartás, tevékenység; az a tény, hogy vki, vmi kiáll (vhonnan, vhová, vmiért, vmit).
- 1. Vhonnan v. vhová való kilépés (1), külső v. nyilvános helyre való állás. A sorból, az osztály elé való kiállás; az ajtóba, az erkélyre, az utcára való kiállás. || a. Vmely küzdelem, mérkőzés színhelyén való megjelenés a küzdelem vállalásának a célzatával. A csatasíkra, a párbajra való kiállás.
- 2. (átvitt értelemben) Vmely eszme, gondolat, ügy v. személy mellett való határozott, harcra is kész, nyílt állásfoglalás. Bátor, harcias kiállás.
- 3. (ritka, bizalmas) Fellépés (4), megjelenés (2), külső (II. 1). Bátor, gyámoltalan, harcias, jó, katonás, rossz kiállás. Jó kiállása van ennek a fiúnak.
- 4. Vmely nehéz, terhes, fájdalmas dolog elviselése, eltűrése, kibírása. A büntetés, a megpróbáltatások, a próbaidő, a sorscsapások, a szenvedés kiállása.
- 5. (átvitt értelemben, ritka) Fájdalom megszűnése vmely testrészben. A derékszaggatás, fogfájás kiállása.
- kiállású.