KÉZSZORÍTÁS [z-sz] főnév (
választékos)
(Erősebb, határozott) kézfogás (1, 1a).
Baráti, férfias, kemény kézszorítás. Meleg kézszorítással váltak el. □ Remegő kézszorítását érezém. (Eötvös József) Társamtul a pénz, tőlem a kézszorítás. (Madách Imre) Rafaeltől csak hideg kézszorítással válok el. (Gárdonyi Géza) || a. (
átvitt értelemben is,
választékos) Ilyen módon való üdvözlés, köszöntés, üdvözlet.
Meleg kézszorítással kívánok továbbra is sok szerencsét. □ Fogadja ön a távolban baráti szíves kézszorításomat. (Arany János)