Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉZMŰVESSÉG főnév -et, -e [ë, e], (régies) kézmívesség (többes számban ritka) Általában a kézműves főnévvel kifejezett állapot, jelleg, tevékenység, foglalkozás.
  • 1. Kézi erővel és szerszámokkal, gépek nélkül végzett ipari termelő tevékenység. || a. (történettudomány, közgazdaságtan) Szűk. ért. munkamegosztás nélkül, kis műhelyekben végzett ipari termelő tevékenység <a munkamegosztással dolgozó kézműiparral, a manufaktúrával szemben>. A nagy földrajzi felfedezések és gyarmatosítások megsokszorozták a fogyasztó piacot, és meggyorsították a kézművességnek kézműiparrá való átalakulását. || b. (régies) Kézműipar(i szakma). || c. (régies) A kézművesi élet, tevékenység, foglalkozás. A kézművesség sokoldalú tehetséget követelt.
  • 2. (történettudomány, régies) A kézművesek összessége, társadalmi rétege, osztálya. A középkori kézművességből fejlődött ki a modern polgárság.
  • kézművességi.