KIBORÍT tárgyas ige
(Vmiből) kiborít vmit, vkit: vmit úgy fordít, úgy mozdít meg, hogy a benne levő(k) kiborul(nak).
Kiborítja az almát a kosárból; kiborítja a búzát a zsákból; kiborít vkit a kocsiból. □ A gazda
kiborítja a bogrács tartalmát, a kések előkerülnek
, ki-ki hozzálát. (Jókai Mór) || a. Vmit úgy fordít, hogy a tartalma kiborul.
Kiborítja a csillét, a kannát, a kocsit, a szekeret. □ A nagy, heves
takarításban kiborítottam
mindenestől az uram irodabéli papírkosarát. (Kaffka Margit)
- kiborítás; kiborítható; kiborító; kiborított; kiboríttat.