KEZDEMÉNYEZ [e-e-ë] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
tárgyas
Kezdeményez vmit: vminek a megvalósítását elsőnek indítványozza, szorgalmazza.
Békés külpolitikát kezdeményez. A Szovjetunió általános leszerelést kezdeményezett. □ Kiszabadításomat főképp az ifjúság kezdeményezte. (Táncsics Mihály) Maga Rédeky Pál is mellette volt a vasútnak, ő kezdeményezte, ő sürgette. (Mikszáth Kálmán) Törvényt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a minisztertanács, továbbá bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (tárgy nélkül)
Ő mindig bátran kezdeményez. □ Alkotni, kezdeményezni
ehhez minden út el volt zárva. (Jókai Mór) || b. (tárgy nélkül) (
ritka) <Személy> másik nembelivel ismeretséget, ill. közelebbi kapcsolatot keres.
Felsült, mert rossz helyen kezdeményezett.
- kezdeményezett; kezdeményező.