Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KALMÁR főnév -t, -ok, -ja
  • 1. (régies) Kereskedő (II). □ Egy uzsorást látunk, aki bosszút akar állni egy kalmáron, mert emez megvetőleg bánt vele s népével. (Ambrus Zoltán)
  • 2. jelzői használat(ban) (rosszalló) Nyerészkedni vágyó, üzérkedő. Kalmár közvetítő. □ Ki a szabadba, a várost utálom, Korlátolt rendét, e kalmár világot. (Madách Imre)
  • 3. (költői) Ide-oda járó, kóbor <szél>. □ Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön, s vett a füvekből édes illatot. (Petőfi Sándor)
  • Szóösszetétel(ek): 1. kalmárasztal; kalmárbolt; kalmárcéh; kalmárember; kalmárhajó; kalmárlélek; kalmármérleg; kalmárszív; 2. félkézkalmár.