KALKULUS főnév -t, -ok, -a (
régies írva: calculus is) (
régies)
- 1. (iskolai) Számjeggyel kifejezett, többnyire egy-egy feleletre adott osztályzat. □ Jól tanul a kölyök
Csupa eminens calculusa van minden tudományból. (Jókai Mór) Becses volt a híres tügyi torma,
amiért a pataki tanárok hajlandók jó kalkulust adni a tügyi gyerekeknek a kollégiumban. (Móricz Zsigmond)
- 2. (ritka) Számvetés (1). □ Tud az úr a financiális kalkulushoz? (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): kalkuluskönyv.
- kalkulusos.