KAFTÁN főnév -t, -ok, -ja, (
régies,
ritka) kaftány
1. Bokáig érő, bő (rendsz. fekete) férfikabát, ortodox zsidók v. általában keleti népek viselete. □ Egy szép török gyermek
Az egyik válláról szép bársony kaftánját Lebocsátá. (Zrínyi Miklós) A kaftánt a derekán fehér zsinór tartotta össze. (Gárdonyi Géza) A török követ hosszú szakállú ősz ember volt, drága ruhába öltözve, selyem kaftánba. (Móricz Zsigmond)
- 2. (régies) Hosszú, bő, kényelmes férfi házikabát. □ Egy nyolcvan év felé járó öregúr, pompás virágos selyem kaftánban
fekszik
az atlasz ottománon. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): kaftánviselet.