KACAGÁS főnév -t, -ok, -a (
tájszó v. kissé
választékos)
- 1. A kacag igével kifejezett cselekvés. Kacagásban tör ki. Alig tudja visszafojtani kacagását. □ Nyúltunk a kacagástól és óriási nagynak láttuk apánk hőstetteit. (Móricz Zsigmond)
- 2. Az ilyenkor hallatott hang. Csengő, harsány kacagás. A terem visszhangzik a kacagástól. □ Egyik kacagás a másikat verte agyon. (Móricz Zsigmond)
- kacagási.