KÁKA főnév kákát, kákája
A sásfélékhez tartozó növénynemzetség, amelynek fajai vizes, mocsaras területeken, gyak. tömegesen fordulnak elő; hengeres, csomó nélküli, levéltelen száruk, ennek csúcsán rövid, tömött virágzatuk van (Schoenoplectus v. Scirpus).
Erdei, sziki, szürke, tavi káka. □ Nem születtem arra, érzem ezt magamban, Hogy itt, béka módra, káka között lakjam. (Arany János) Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, | Pocsolyás víz, sás, káka lakják. (Ady Endre)
- Szólás(ok): kákán is csomót keres: mindent kifogásol, ott is hibát akar találni, ahol nincs.
- Szóösszetétel(ek): kákabuzogány; kákagyékény; kákakosár.