KÁBULAT főnév -ot, -a v. -ja (választékos)
Kábult állapot. Mély, zsibbadt kábulat; kábulatba ejt, esik; kábulatban él; kábulatban tart vkit; kábulatából magához tér. □ Elnyomta a tompa kábulat. (Jókai Mór) Mikor Éva felocsúdott a kábulatából, csend volt körülötte. (Gárdonyi Géza)