Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Általában olyan <személy>, aki vmit jegyez. Az előadást jegyző egyetemi hallgató; kölcsönt jegyző dolgozók.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki tárgyalásokon, gyűléseken a jegyzőkönyvet írja, készíti. Az értekezlet, a taggyűlés, az ülés jegyzője. □ Az országgyűlés tagjai sorából elnököt, két alelnököt és hat jegyzőt választ. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. <Társadalmi szervezetekben> az írásbeli teendők végzésére választott v. ezzel megbízott személy, ill. ennek címe. Egyesületi, ipartestületi, kamarai jegyző.
3. (1945 előtt) <Az 1949 év előtti magyar polgári közigazgatásban> az államhatalmat a nagyközségben képviselő kinevezett tisztviselő, aki a község ügyeit irányította, felelős volt a rendért, az adók behajtásáért. Falusi, községi jegyző. A jegyző aláírásával igazolta a kérésben foglaltak valódiságát. □ Tiszarétre érve a jegyző csinos háza elébe hajtatál. (Eötvös József) A jegyző segédje rémült boldogsággal vette észre, hogy őt alighanem kedveli a postamesternő, aki a legkívánatosabb menyecske a faluban. (Ady Endre) A fásult jegyző s zordon szolgabíró Szilaj nótákra zendített. (Juhász Gyula)
4. (régies) <Bíróságnál> joggyakorlatot folytató tisztviselő, aki főként a tárgyalási jegyzőkönyveket írta, készítette, de akit ha a bírói képesítést már megszerezte peren kívüli ügyek elintézésére önálló hatáskörrel is fel lehetett ruházni. Járásbírósági, törvényszéki jegyző.
5. (történettudomány) Krónikás, íródeák. Béla király Névtelen jegyzője.