JÁZMIN főnév -t, -ok, -ja
- 1. A ribiszkével és az egressel rokon, közepes nagyságú díszcserje; fűrészesen fogazott, kihegyezett, tojásdad alakú levele, májusban, júniusban nyíló sárgásfehér, nagyon erős, édes illatú virága van (Philadelphus coronarius). □ A
lágy melegben | tapsikolnak a jázminok. (József Attila) || a. Ennek levágott virágos ága. Jázminból csokrot köt. □ Egy szál jázmin, régi emlék, Oly hervadt, mint az életem maga. (Juhász Gyula)
- 2. Az orgonával rokon, délszaki eredetű cserje; hármas levele, illatos, élénksárga v. fehér virága van (Jasminum).
- Szóösszetétel(ek): jázminág; jázminbokor; jázminbozót; jázminillat; jázminsövény; jázminszag.
- jázminos.