JURÁTUS főnév -t, -ok, -a (
régies)
Törvényhatóságoknál (vmely vármegyénél) vagy ügyvéd mellett gyakorlatot folytató, jogot végzett ifjú; joggyakornok. □ Aradi István jurátus magyar ruhában s kardosan belép. (Kazinczy Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): jurátuscsíny; jurátusélet; jurátustanya; jurátusvilág.
- jurátusi.