Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

JUSS főnév -t v. -ot, (-ok), -a
  • 1. (népies, régies) Vkit megillető örökség, örökrész. Anyai, apai juss; kikéri, követeli, megkapja a jussát; elherdálta, pénzzé tette a jussát. □ Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert. (Arany János) Nem eladó az én ősi jussom! | … Az a kis kert egyetlen barátom. (Kiss József)
  • 2. Vkit megillető, törvényes, törvényadta (jog)igény). Jussa van vmihez; megillet vkit vmely juss; ez az ő jussa; nem enged a jussából; ősi jusson; keresi, követeli, nem engedi v. nem hagyja a jussát; jusst formál vmihez. Minden népnek jussa van a szabadsághoz. □ Míg Endre élni fog, | meg kell erősítenie … szabadság- | beli jussainkat. (Katona József) Minden polgárnak őriznie kell jussait, azokat megsérteni senki által ne engedje. (Táncsics Mihály) || a. (Vkit megillető, neki járó, számára engedélyezett, biztosított) jog, lehetőség; jogosultság, követelés. Nincs jussa ahhoz, hogy … □ Ezen az ajtón csak azok szoktak bejárni, akiknek bizonyos jussuk van hozzá. (Krúdy Gyula) || b. Vmely örökségre való jog(os igény). Ő tart jusst a házra. □ A nyugati végeken házasodtak be …, s tartották a jusst a kunsági földekre. (Móricz Zsigmond)