JUHAR főnév -t, -ok, -a v. -ja, (
tájszó) ihar
1. A hazai (ártéri) erdőkben és díszkertekben, valamint városi utcákon gyakori kétlaki fa, melynek kettősen szárnyas termése, szárnyalt, gyak. karélyos levele, apró virága van; juharfa, jávorfa. || a. (
növénytan) Ezt és a vele rokon fákat, cserjéket magában foglaló növénynemzetség (Acer).
- 2. Juharfa (2). Fehér juharból farag főzőkanalat. □ [A falon] A szőke juharnak, piros tiszafának, Gyönge fonadéki összesímulának. (Arany János) || a. jelzői használat(ban) Ebből készült. Juhar asztallap, főzőkanál.
- Szóösszetétel(ek): juharméz.
- juharos.