JÖVENDÖLÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
választékos)
A jövendöl igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; vmely cselekmény, állapot bekövetkezésének előre való megmondása; jóslás, jövendőmondás.
Nem hisz a jövendölésben. || a. Az a cselekvés, hogy vmit (meg)jövendölnek.
Boldog élet, tartós béke jövendölése. □ A helybeli cigányságot
Kivallatják mindenképpen: Melyik háznál van eladó, | Sári, Panni, Zsuzsi, Kató, | Ki legény után bolondul? | Mert az a jövendölést Megfizeti ám bolondul! (Arany János) || b. Vkinek vmit megjövendölő állítása, kijelentése; jóslat.
Hihetetlen jövendölés. A jövendölést az események igazolták. □ Sokszor jut eszembe a szegény urunk jövendölése. (Mikes Kelemen)