JÖVENDÖL [e] ige -t, -jön (
vallásügy is)
tárgyas <Vmely eseményt> isteni sugallat v. saját következtetései alapján bekövetkezendőnek mond.
Azt jövendölték neki, hogy
□ Jónást
egy cifra oszlop | tetejébe tették hogy szónokoljon | és jövendölje végét a világnak. (Babits Mihály) || a. tárgyatlan Jövendőt mond. □ Híres falu Gömörben J[olsva], | Még híresebbé tette jósa
Jövendöl egyre, télen-nyáron, Túltesz a százéves naptáron. (Arany János)
- Igekötős igék: megjövendöl.
- jövendölget; jövendölő; jövendöltet.