JÖVEDELMEZ [e-e-e] ige -ett, -zen [ë, ë] (csak a 3. sz.-ben) (
választékos)
tárgyas
Vmennyit jövedelmez: bizonyos összegű hasznot, jövedelmet hajt, hoz.
Ez a befektetés évenként húszezer forintot jövedelmezett. A fővárosi bérházak a két világháború közt többet jövedelmeztek, mint a földbirtok. □ Fontolgattam, mire fordítsam [a 100 forintot], hogy kicsiny birtokom jövedelmezzen. (Táncsics Mihály) || a. tárgyatlan <Foglalkozás v. tulajdon> megfelelő hasznot biztosít, hajt.
Az üzlet jól v.
szépen jövedelmez, nem jövedelmez.