JÓSZÍVŰ [í v. i] melléknév -en [e], jobb szívű v. (-bb)
Olyan személy, akinek jó szíve (4) van, aki jó szívvel van mindenki iránt, bajukban, nehéz helyzetükben együttérez másokkal, szívesen segít másokon; jólelkű.
Jószívű, önzetlen barát; jószívű teremtés. Jószívű emberek vették magukhoz az árvát. □ Minden keménysége mellett naiv és jószívű asszonyság volt. (Krúdy Gyula)