Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

JÁRDA
JÁRDASZIGET
JÁRDOGÁL
JÁRGÁNY
JÁRHATATLAN
JÁRHATÓ
JÁRKÁL
JÁRKÁLÁS
JÁRLAT
JÁRLATLEVÉL
JÁRMOS
JÁRMŰ
JÁRÓ
JÁRÓ-KELŐ
JÁRÓFÖLD
JÁROGAT
JÁRÓKA
JÁRÓKELŐ
JÁRÓKŐ
JÁROM

JANICSÁR főnév -t, -ok, -ja, (régies) jancsár
  • 1. (történettudomány) <A XIX. század elejéig a török hadseregben> keresztények elrabolt fiúgyermekeiből, ill. később főként utódaikból nevelt, jól kiképzett gyalogos katona. A janicsárok hada. A török sereg janicsárokból és szpáhikból állt. □ Az udvarban … jobbkéz felől valának egy csoportban mintegy ezerig való jancsárok. (Mikes Kelemen) A janicsárok … nagy örömordítással csoportosultak az egyik hordó köré. (Gárdonyi Géza)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) Gazdáinak, urainak érdekében saját népe ellen mindenre kész, engedelmes, elszánt szolgai szerepet betöltő személy. Az elnyomó rendszer janicsárjai.
  • 3. jelzői használat(ban) Janicsárokhoz (1–2) tartozó, velük kapcs., rájuk jellemző. Janicsár laktanya, süveg, szellem, tábor.
  • Szóösszetétel(ek): janicsáraga; janicsárhad; janicsártiszt; janicsárzene.
  • janicsári; janicsárkodik; janicsárság.