Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, ritk. állat>, aki, amely (mint ismerős) gyakran jár vkihez, vhova; bejáratos. Járatos vhova; járatos hozzánk; járatos a szomszédékhoz. □ A szegény kecske a puszta pincébe igen járatos volt. (Vörösmarty Mihály) Egyikéhez e derék gazdáknak gyakorta járatos voltam. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki gyakran járt, megfordult vhol, s így az ottani körülményeket, viszonyokat jól ismeri; jártas, ismerős. Járatos vhol. Itt nem vagyok eléggé járatos. □ Melyitek járatos ezen a vidéken? (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, kissé régies) Vmiben tapasztalt, tájékozott, gyakorlott; jártas. Járatos az irodalomban, a műszaki ismeretekben, a politikában. □ Megmutatá, hogy járatos a honi törvény Bokrai közt. (Arany János) Te úgyis járatos vagy a szláv nyelvekben, hát beszélsz velök. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) Olyan <dolog>, amelyet jól ismernek v. használnak; ismeretes, használatos, divatos. Ez a kifejezés nálunk nem járatos. □ Az egész égboltozat megelevenedett előtte, mint egy járatos tartomány. (Jókai Mór) || a. (ritka) Vhol élő v. rendszeresen tartózkodó <állat, növény>; vmely vidék állat- v. növényvilágához tartozó. □ Nem járatos madár az erre (Móra Ferenc)