JOGTÖRTÉNET főnév (
jogtudomány)
A jogtudomány egyik ága, amely a fennálló jog keletkezésével, történeti fejlődésével foglalkozik.
Általános, különös, magyar jogtörténet; → külső jogtörténet. || a. (
iskolai) Ilyen tantárgy, főleg az egyetemen.
Jogtörténetből vizsgázik; jogtörténetet ad elő. || b. (
iskolai) Ennek órái.
8-tól 10-ig jogtörténet. || c. (
bizalmas) Ilyen tárgyú (tan)könyv.
Tanulmányozza a jogtörténet második kötetét.