JÓTÉT főnév (régies)
Jótett. || a. jelzői használat(ban) Jótét lélek: a) könyörületes, másokon segíteni kész ember; b) jámbor ember. Minden jótét lélek dicséri az Urat: <babonás emberek mondták a látni vélt kísértet elűzésére>. □ Félre az útból minden jótét lélek, mert baj lesz! (Mikszáth Kálmán)