JÓLNEVELTSÉG [jólneveltség v. jólnevelcség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A jól nevelt szókapcsolattal kifejezett tulajdonság, ill. vkinek jól nevelt volta; illemtudó viselkedés, neveléssel szerzett jó modor. Jólneveltségét gondos szüleinek köszönhette. A gyermek jólneveltségével vonta magára a figyelmet.