JÓLELKŰ [e v. ë] melléknév -en [e], -bb v. jobb lelkű
Olyan <személy>, aki mindenki iránt jóakaratot, szíves segítőkészséget tanúsít.
Jólelkű asszony, ember. Jólelkű szomszédok siettek segítségére. □ Egy gazdaember jó lelkü felesége
Egyszer kinézett a kukoricaföldre. (Petőfi Sándor) Hiszen ez nem a vérengző Szolimán! Ez egy jólelkű családapa! (Gárdonyi Géza)