Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (csak egyes számban) A jóhiszemű (I. 1) melléknévvel kifejezett emberi, jellembeli tulajdonság. Határtalan, naiv, túlzott jóhiszeműség; kihasználják a jóhiszeműségét; → kijátssza vkinek a jóhiszeműségét. □ Jóhiszeműségemben nem bírtam arra a gondolatra jutni, hogy e dolgok egymással összefüggnek. (Táncsics Mihály) [Az irónia] fölnagyít vagy lecsökkent valamit, selma jóhiszeműséggel. A rosszhiszeműséget jóhiszeműségbe csomagolja. (Kosztolányi Dezső)
2. Az a tudat, érzés, hogy vmit helyesen teszünk v. tettünk, vmiben helyesen, szabályosan jár(t)unk el. A jóhiszeműség nem menti a hibákat. □ Bolondos jóhiszeműséggel behordta neki, hogy mit beszélnek felőle. (Jókai Mór)
3. (jogtudomány) Vkinek jóhiszemű (I. 1, a) volta, természete. Jóhiszeműségéhez nem fér kétség; jóhiszeműségének a bizonyítéka, hogy