Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

JÓRAVALÓ melléknév
  • 1. Komoly, megfontolt magaviseletű, józan életű, becsületes, tisztességes <személy>. Jóravaló családapa, fiatalember, legény, teremtés. Jóravaló lányt vett feleségül. □ Nincs egy jóra való vitéz országomban, Akit ne ismerjek s nevét meg ne mondjam. (Arany János) El-elmondogatják majd az emberek: ismertük őt, emlékszünk rá, jóravaló ember volt. (Nagy Lajos)
  • 2. (régies, irodalmi nyelvben) Céljának, rendeltetésének kifogástalanul megfelelő; alkalmas, hasznos. □ Lapokon keresztül nem találunk egy megkapó eszmét, … egy jóravaló gondolatot. (Arany János) Messze, messze innen sehol sincs még jóravaló országút sem, nemhogy vasút lenne. (Mikszáth Kálmán)
  • 3. (tájszó) Kiadós, nagy. □ Egy jóravaló hóolvadás végkép koldussá teheti … (Vas Gereben) Az ócska kastély még most is áll … csak egy jóravaló zivatar kell neki, hogy halomra omoljon. (Jókai Mór)
  • 4. (ritka, irodalmi nyelvben) Hatásos. □ Micsoda fiskális ön, … még egy jóravaló gorombaságot sem mer mondani. (Vas Gereben) Csak leste, ha Mondok-e az ütleg alatt jóravaló élceket. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • jóravalóság.