JÓKÉPŰ melléknév jobb képű v. (-bb) (
bizalmas)
Csinos, szabályos, megnyerő arcú, tetszetős külsejű <személy, többnyire férfi>.
Jóképű fiatalember, leány, fiú. □ Volt egy ifjú barátom, Szegényes, ámde jóképű s derék Legényke. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || a. (
átvitt értelemben) Tetszetős külsejű, formájú, mutatós, csinos <tárgy, dolog>.
Jóképű kalap. Ejnye, de jóképű töltőtollad van! □ A torony bádoggal volt fedve, egész jóképű falu lett volna, gazdag falu,
ide érdemes lenne házasodni
(Móricz Zsigmond)