Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki csak jót hisz, tesz fel vkiről, vmiről mindaddig, amíg e hitének alaptalanságáról meg nem győződik. Jóhiszemű vki iránt; jóhiszemű ember, vevő. Határtalanul jóhiszemű minden(ki) iránt. Becsapta jóhiszemű ügyfeleit. □ Különböző pesti úriemberek abból a célból szövetkeztek, hogy aranybányákat adogassanak el jóhiszemű külföldieknek. (Krúdy Gyula) || a. (jogtudomány) Olyan <személy>, aki becsületes, igaz szándékkal, jót akarva, ill. ebben a tudatban, ilyen érzéssel cselekszik, jár el vmiben, mond vmit, (de vmely megtévesztő körülmény folytán hibát követ el). Teljesen jóhiszemű volt a szerződés aláírásakor.
2. Ilyen személyre valló, jellemző, tőle végzett, elkövetett, jóhiszeműségből eredő, fakadó <cselekedet, megnyilvánulás>. Jóhiszemű botlás, tévedés. Megállapították, hogy eljárása jóhiszemű volt. Amit mondott, jóhiszeműen mondta. Bebizonyosodott, hogy nem járt el jóhiszeműen. □ Pálffy jóhiszeműleg kötötte meg a békét, mert a visszahívatása dekrétumát nem kapta meg. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ek [e] Jóhiszemű (I. 1) személy. A jóhiszeműeket sokszor becsapják.