JOGVISZONY főnév (jogtudomány, hivatalos)
Olyan társadalmi viszony, amelyet a jog úgy szabályoz, hogy az egyik személyt, közösséget vmely más személlyel, közösséggel szemben vmire jogosítja, ill. kötelezi. Jogviszonyból eredő követelés. Rendezték a két ország jogviszonyait. Szabályozták a szolgálati jogviszonyt. □ Mosolygott gúnyosan a balga táblabírán, akinek még most is azok az özönvíz előtti fogalmai vannak a jogviszonyokról. (Jókai Mór) A törvény világosan meghatározza a gazda és cseléd közti jogviszonyt. (Kosztolányi Dezső)