Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (bizalmas) Finom, nemes anyagból, fajtából való, jó minőségű. Jóféle bor, ital, sütemény, vászon; jóféle bors; jóféle sáfrány ←; jóféle paprika. Jóféle enni- és innivalóktól roskadozott az asztal. Csak jóféle szivart szívott. □ Előhúzott egy üveg jóféle törkölypálinkát. (Jókai Mór) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Hatásában, következményeiben kellemes. □ Jóféle változás esett a famíliában. (Tolnai Lajos) || b. (népies) Jóféle füvek: gyógyító füvek. □ Nem jóféle füvekkel gyógyított, mint a javasasszonyok. (Mikszáth Kálmán) || c. (régies, irodalmi nyelvben) Igazi, valódi, nemes. □ [A francia követ felesége] olyan az asszonyok között, mint a jóféle gyöngy a több [= többi] gyöngyök között. (Mikes Kelemen) Székely László uram annyi színt váltott e szavakra, mint a jóféle opál. (Jókai Mór)
2. (népies, rosszalló) Kétes hírű, rossz erkölcsű <személy, kül. nő>. Jóféle alak, leány. Beköltözött a városba, s ott elvett valami jóféle személyt.
3. (ritka, népies) Megbízhatatlan, csélcsap <személy>. □ A hangját hallotta [a leánynak], ahogy könnyen és vidáman azt mondta [a fiatalembernek]: Hiszen jófélék maguk, ha maguknak hinni lehetne. (Móricz Zsigmond)
II. főnév (ritka, irodalmi nyelvben) Jóféle (I. 2) személy. □ Hát csak aztán nagy dáridót csaptak, ugye? Bizonyosan valami jófélét is vittek oda mulatni. (Jókai Mór)