JUTTATÁS főnév -t, -ok, -a
- 1. Általában a juttat igével kifejezett cselekvés. Álláshoz, földhöz, illetékes helyre, kenyérhez, nyomorba, rendőrkézre, szálláshoz juttatás; érvényre, kifejezésre juttatás; tenyészállat, vetőmag juttatása. Petőfiék a nép uralomra juttatásáért harcoltak.
- 2. (1945 után) Az az ingatlan, főként föld, amelyet hivatalos döntés alapján földreform v. egyéb törvényes eljárás során vkinek adnak, juttatnak, odaítélnek. Sok száz holdnyi juttatásban részesültek a falu nincstelen parasztjai. || a. Általában a munkabéren, fizetésen felül kiutalt, azt természetben kiegészítő élelmiszer, ruha v. egyéb érték, áru, holmi. Természetbeni juttatás. Tüzelő, liszt, cukor az e havi juttatás. || b. Vmely célra kiutalt pénzbeli támogatás.
- juttatási.
K