JÉSÍT tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (
nyelvtudomány)
- 1. <Némely mássalhangzót a j képzéséhez bizonyos fokig hasonlóan> úgy képez, hogy a képzés helyét a kemény szájpadlás nagy részére kiterjeszti, és egyidejűleg a nyelv hátát erősen domborítja; palatalizál. A d, t, n, sz, z, s stb. hangok, ha jésítjük őket, gy-nek, ty-nek, ny-nek, ill. szj-hez, zj-hez, sj-hez némileg hasonlóan hangzanak.
- 2. <Vmely palatális hang némely mássalhangzót> ilyen módon képzett és ejtett hanggá alakít. A "gy" hang jésíti az előtte levő "n"-t, pl. a hangya szóban.
- jésítés; jésített; jésíthető; jésítő.