JAVÍTHATATLAN melléknév -ul, -abb, (
régies) javíthatlan
Általában olyan <személy, dolog>, akit, amelyet nem lehet megjavítani.
- 1. (ritka) Olyan <elkopott, elnyűtt, elromlot v. megromlott dolog>, amelyet nem lehet ismét használhatóvá v. élvezhetővé tenni. Javíthatatlan ecetes bor, gép, óra, ruha.
- 2. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, akinek erkölcsi hibáit helyrehozni, megszüntetni nem lehet. Javíthatatlan gazember, kétkulacsos, naplopó; (tréfás) javíthatatlan optimista: olyan <személy>, akit sorozatos csalódásai sem ingatnak meg optimizmusában. □ A harag megváltó erejét nem ösmeri; marad, mi volt, érzékeny báb
javíthatatlan ember. (Péterfy Jenő) Kapard ki az őseid csontjait a kriptákból, javíthatatlan tékozló, és áruld el fontszámra! (Mikszáth Kálmán)
- javíthatatlanság.