JÁR-KEL tárgyatlan ige járt-kelt, járjon-keljen; járni-kelni, (csak jelentő mód jelen egyes szám 3. személyben,
tájszó,
régies) jár-kél
- 1. Ismételten, többször ide-oda megy, fel-alá jár. Járt-kelt a lakásban. Szóláshasonlat(ok): jár-kel, mint a böjti v. bűdi → boszorkány; jár-kel, mint a → fing a gatyában v. mint fing a fürdőben; jár-kel, mint a → kísértet; jár-kel, mint (az) Orbán → lelke; jár-kel, mint → zsidóban a fájdalom v. a fájás v. a szegedés. □ Szép hölgye a várnak
Néha gazdag bíbor kerevetjére dül, Majd sebesen jár-kel és beszél egyedül. (Arany János) Nelli
hallgatagon járt-kelt a házban. (Babits Mihály) A lány járt-kelt a konyha és a lakás közt. (Hunyady Sándor)
- 2. Tevékenykedve, közben meg-megállva, esetleg megpihenve, egyik helyről a másikra megy; dolgai után jár. Szabadon jár-kel. Fent jár-kel a beteg. Sok külföldi jár-kel a fővárosban. □ Valamerre járok-kelek, Üldöz árnyéka. (Berzsenyi Dániel) Olyan, mint a kéneső, mindig jár-kel és felfázik. (Mikszáth Kálmán) || a. Vhogyan jár-kel: vmilyen a magatartása, viselkedése, külseje, állapota. Büszkén jár-kel; mosolyogva jár-kel. Biztosan jár-kel a hivatalban. Szomorúan jár-kel a világban. □ Tisztán, mocsoktalan ruhában, gondozott fejjel, fehér kézzel, jóllakottan
jártak-keltek a községben. (Móricz Zsigmond) Jársz-kelsz a világban boldogan. (Szabó Lőrinc)