Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki nem tiszta, kifogástalan, feddhetetlen jellemű, aki tisztességes emberhez nem illő magatartást tanúsít. Jellemtelen fráter, gazember. □ Az író nem nyálkás alakokat akart teremteni, nem ingatag, jellemtelen embereket, hanem csak szerencsétleneket. (Péterfy Jenő) Közismert nőcsábító, kalandvadász, jellemtelen alak (Krúdy Gyula) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló <magatartás, megnyilatkozás>. Jellemtelen cselekedet; jellemtelen beszéd, hazugság; jellemtelenül viselkedik. □ Zsoltnak egyik-másik ártatlan tréfája jellemtelen durvaságnak látszik előtte. (Móricz Zsigmond)
2. (elavult, irodalmi nyelvben) Olyan <tárgy>, amelynek nincs határozott jellege; jellegtelen, bizonytalan. □ Jellemtelen színű haja fodrász remekeül van kidolgozva. (Jókai Mór)