JELÖLÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a jelöl igével kifejezett cselekvés, művelet; az a cselekvés, hogy vmit (meg)jelölnek vmivel.
- 1. Vminek jellel való ellátása, megkülönböztetése. Fák, fehérnemű, útvonal jelölése; a hangok, a fogalmak jelölése; a középfok, a tárgy, a többes szám jelölése; térképen a folyók, a hegyek, és a helységek jelölése; a határnak árokkal, cövekkel való jelölése; vminek egyezményes, megkülönböztető jellel, vmely névvel, rövidítéssel, számmal, színnel, vonallal való jelölése. A vegyi elemek jelölése latin nevük kezdőbetűjével történik. Nem ismeri a jelölést. Készen vagyunk a jelöléssel. || a. Az a mód, ahogyan bizonyos fogalmakat egyezményes jelekkel kifejezünk. Algebrai jelölés; fonetikai jelölés. || b. Vmin látható jel. Nem vette észre a jelölést a fán, a könyvben.
- 2. (hivatalos) Az a cselekvés, ill. tény, hogy vkit jelölnek (2), kiszemelnek és javasolnak vmire. Vkinek vmely díjra, jutalomra, kitüntetésre, képviselőségre, vmely tisztségre (való) jelölése; a jelölést elfogadja; visszalép a jelöléstől. Megtörtént a jelölés. A választást jelölés előzi meg.
- Szóösszetétel(ek): 1. jelölésmód; 2. kiejtésjelölés.
- jelölési.