Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

JELLEMZŐ [e-e] melléknév -en [e], -bb
  • 1. Vkinek a tulajdonságait, szokásait visszatükröző, jellemét (1) megvilágító, vkinek az egyéniségéből eredő. Vkinek a jellemző vonásai; jellemző rá, hogy …; jellemző vkire nézve az, hogy …; jellemző, hogy nem tartotta meg ígéretét. □ Fogolytársainkról előbb megfeledkeztünk, mint képzeleti lakótársainkról, akiknek sorsa, mondásaik, jellemző vonásaik állandóan ajkunkon voltak. (Kuncz Aladár) Tíz-tizenkét … drámai művésznő arcát fotografálták egyetlen lemezre, … mely magába foglalta a tizenkét arcból mindazt, ami bennük … jellemző volt. (Karinthy Frigyes) || a. (gyak. hiányos mondatban mint névszói állítmány) (bizalmas, rosszalló) Olyan <tett, megnyilatkozás>, amely szembe tűnő módon megmutatja, bizonyítja a szóban forgó személy vmely hibáját, fogyatékosságát. Ez jellemző rád. [Megint hiányzik.] – Jellemző!
  • 2. Vmely tárgy, jelenség lényeges tulajdonságát visszatükröző, feltűnő sajátságára rávilágító. A kapitalizmusra jellemző a munkanélküliség. Előadásaink közkedveltségére jellemző, hogy … □ Jellemző Péterfy tragikum-elméletére …, hogy szerinte a tragikumnak semmi köze a morálhoz. (Babits Mihály)
  • 3. (csak alapfokban) Olyan <személy>, aki vkit, vmit jellemez (1), aki vkinek a jellemét, vminek a lényeges vonásait írásban v. szóban ábrázolja, bemutatja, elemzi. A szereplőit kitűnően jellemző író.
  • Szóösszetétel(ek): jellemzőkészség.