JELLEMES [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Nemes gondolkodású, következetes, megbízható, önmagához hű, az erkölcs szempontjából értékes <személy>; becsületes, derék [2], karakteres. Jellemes ember. □ Az erős akarat
jellemes férfiak sajátja. (Jókai Mór) A város
legjellemesebb elemei összetett kezekkel a dolgot tovább nem nézhetik. (Tolnai Lajos)
- 2. Ilyen személyre jellemző, rá valló <magatartás>. Jellemesen viselkedik.
- jellemesség.