Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

JELEL [e-ë v. e-e] ige -t, -jen [ë]
  • 1. tárgyas (ritka, tudományos) <Süketnéma vmely fogalmat> jelbeszéddel közöl. Az asztalost jelelte, de én gyalut értettem. || a. (tárgy nélkül) Gyorsan, jól jelel.
  • 2. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Jelöl (1, 4). □ És mikor így édelgve nyugott [= nyugodott] a hölgynek ölében, Nem vala semmi ború arcára jelelve szivéből. (Vörösmarty Mihály) Kidőlt immár sok ép, erős, Ki velem indult és haladt … Egy-egy külön sir jelei Futó harcban hol estek el. (Arany János)
  • jelelés; jelelő; jelelt.