JÁCINT [1] főnév -ot, -ja
A liliommal rokon kerti v. szobai növény; erősen illatos, lila, fehér v. rózsaszínű, dús, fürtös virágzata van (Hyacinthus orientalis).
Kerti jácint. □ A jácintok, tulipánok piros csíráikat dugdosták elő a virágágyakból. (Jókai Mór) || a. Ennek levágott v. leszakított virága.
Egy csokor jácint. □ Gyenge jacintot, fris violát koszorúba kötöztök
(Vörösmarty Mihály) Agg nénikék úgy szagolgatták a jácintot, mintha azonnal megszépülnének tőle. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): jácintcsokor; jácinthagyma; jácintszín.
- jácintos.